Mennyire tetszik a blogom?

Összes oldalmegjelenítés

2013. július 20., szombat

folyt.

-Akkor most az én történetem következik. Karolina vagyok,de Carla a becenevem. Általános iskolában,és gimnáziumban is én voltam a legnépszerűbb lány. Szó szerint mindenki a lábam előtt hevert. Általános iskola 7.ben megismerkedtem egy fiúval,aki teljesen megfelelt minden elvárásomnak. Okos volt,és elég jóképű is. Mivel eléggé sok tantárgyból bukásra áltam,megkértem,hogy korrepetáljon engem. Rengeteget segített,és végül megcsókoltam,majd összejöttünk. Ez volt 8.osztály elején. Rengeteget voltunk együtt,bár sokszor veszekedtünk,mégis mienk volt a legtökéletesebb kapcsolat a világon. Sose felejtette el a szülinapomat,névnapomat,valentinnapot,karácsonyt,a divatbemutatóim időpontját,majd 15 éves koromban az ultrahangos kezeléseimet napra pontosan tudta.. Mert igen,terhes lettem. Nagyon kétségbe voltam esve,de ő 100%-osan mellettem állt. El akartam vetetni,de túlságosan féltem,így végül megszültem. 16 évesen megszületett az első kislányom, akinek az Anna nevet adtuk. 2 éves koráig dadus nevelte,amíg mi iskolában voltunk.  3 éves korában már úgy éreztem,hogy jobban szereti a dadust,mint a saját szüleit,így úgy döntöttem,hogy majd én felnevelem,a páromnak úgy is nagyon jó munkája lesz.. Igen ám,csak egyik nap muszáj volt elmennem egy fontos papírért,így fél órára egyedül hagytam a kicsit. Hiba volt.
A dadus végig erre a pillanatra várt.. Mikor visszaértem,nem volt ott a kislányom.. Értitek? Nem volt ott.. Elrabolták! Egyből hívtam a rendőrséget,és elkezdték keresni. 1 évig minden nap vártam,hátha megtalálják,vagy legalább felhívnak,hogy van-e nyom.. Na igen.. Egy augusztusi napon csörgött a telefon..
-Haló?- Szóltam bele.
- Jó napot hölgyem,a rendőrségtől hívjuk.. Sajnálatos hírt kell közölnünk. Megtaláltuk a dadust,és a kislányát. Egy autóbalesetet szenvedtek,a nő egyből meghalt,a 3éves kislány kórházban van.
Persze,hogy egyből rohantam be hozzá. Az orvosok nem tudtak semmi konkrétat mondani. 6 órán át műtötték,de nem tudták megmenteni az életét. Meghalt a kislányom.. Miattam halt meg..Azóta is,nem tudok szembenézni magammal. Ám ez nem minden. Itt még nem kezdtem el rászokni a drogra. A párommal 2 éven át tartott kihevernünk. Utána újra teherbe estem,és kisfiam született. 18 éves koráig neveltük,semmi baj nem volt vele,az iskolában jól teljesített,tökéletes gyerek volt. Aztán kiderült,hogy a férjem rákos. Nem mondta el nekünk.. Akkor már,mikor megtudtuk,napjai voltak hátra. A kórházban,a fiammal együtt sírtunk. Elkezdett szerencsejátékozni.. Abbahagyta az iskolát..
Rászokott a dohányzásra.. Próbáltam neki segíteni,de nem ment. Nem maradt pénzünk. Annyira összevesztem vele,hogy azt mondta,soha többet ne keressem.. Ez volt 8 éve.. Akkor kezdtem el ezt az egészet, és lettem függő. Fogalmam sincs, mi van vele..Hiányzik..De mit szólna,hogyha odamennék hozzá? Látszik rajtam,hogy függő vagyok.. Nem fogadna el engem.. Még nagyobbat csalódna.
Mondani akartam neki valamit,valami nyugtatót,de nem volt időm,odaállt elém a következő férfi. Elég fiatal volt..
- Az én nevem Feri. 28 éves vagyok. Teljesen átérzem a helyzeteteket,bár én már gimnáziumban sem voltam jó gyerek. Minden csínytevésben benne voltam,volt egy „csapatom” amibe hárman voltunk. Először még „csak” elszöktem otthonról hogy velük legyek. Nem csináltunk eleinte nagy balhékat.. Ott kezdett el a helyzet durvulni,mikor jött egy idős néni,és a többiek erőszakkal elvették a pénzét,már majdnem megverték.. Nagyon sajnáltam,de ha ezt elmondtam volna nekik,valószínűleg beszarinak hívnának,sőt az is lehet,hogy kitagadtak volna. Hazamentem,de  nem beszéltem a szüleimmel. Bezártam az ajtót,és üvöltettem a zenét. Nagyon aggódtak miattam.. A fiúk rászoktattak a drogra.. Akkor már befejeztem a gimnáziumot,de érettségit nem tudtam letenni. 20 éves voltam. Sajnos,nagyon tetszett. Egyik nap kitalálták,hogy raboljunk ki egy boltot. Nem mentem bele.. Mondtam,hogy akkor én kilépek. Megfenyegettek..Azt mondták,megölnek,ha nem megyek bele.. Egyikőjük elővett egy kést.. Végül nem tudtam mást csinálni,beleegyeztem. Vettünk maszkokat,és másnap már sor került az „akcióra”. Leütötték a boltost,és kivették a pénzt a kasszából.. Én csak álltam,és néztem.. Nem is tudtam,hogy mit csináljak.. Felhívtam a rendőrséget,elmondtam a fiúk nevét,mert ők kirohantak a boltból. Elkapták őket,szerintem az óta is börtönben vannak. Én meg azó ta is egy kegyetlen árulónak érzem magamat. A boltosnak, akit leütöttek,szívrohama lett,és nem tudták megmenteni. Semmi sem segített.. A szüleim nem fogadtak vissza.. Azóta itt vagyok.. Köszönöm,hogy meghallgattatok.
Ránéztem az órámra,és láttam,hogy este 9-et mutat. Haza kellett mennem,de olyan jó volt hallgatni a történeteiket. Vagyis nem is az,hogy jó.. Hanem úgy éreztem,végre barátokra találtam. Tudom,hogy együtt kifogunk találni valamit. Még 4-en voltak,akik nem mondták el,hogyan is kerültek ide. Megmondtam nekik,hogy holnap reggel jövök,és mindent megbeszélünk.. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése