-Akkor most az én történetem következik. Karolina
vagyok,de Carla a becenevem. Általános iskolában,és gimnáziumban is én voltam a
legnépszerűbb lány. Szó szerint mindenki a lábam előtt hevert. Általános iskola
7.ben megismerkedtem egy fiúval,aki teljesen megfelelt minden elvárásomnak.
Okos volt,és elég jóképű is. Mivel eléggé sok tantárgyból bukásra
áltam,megkértem,hogy korrepetáljon engem. Rengeteget segített,és végül
megcsókoltam,majd összejöttünk. Ez volt 8.osztály elején. Rengeteget voltunk
együtt,bár sokszor veszekedtünk,mégis mienk volt a legtökéletesebb kapcsolat a
világon. Sose felejtette el a
szülinapomat,névnapomat,valentinnapot,karácsonyt,a divatbemutatóim
időpontját,majd 15 éves koromban az ultrahangos kezeléseimet napra pontosan
tudta.. Mert igen,terhes lettem. Nagyon kétségbe voltam esve,de ő 100%-osan
mellettem állt. El akartam vetetni,de túlságosan féltem,így végül megszültem.
16 évesen megszületett az első kislányom, akinek az Anna nevet adtuk. 2 éves
koráig dadus nevelte,amíg mi iskolában voltunk.
3 éves korában már úgy éreztem,hogy jobban szereti a dadust,mint a saját
szüleit,így úgy döntöttem,hogy majd én felnevelem,a páromnak úgy is nagyon jó
munkája lesz.. Igen ám,csak egyik nap muszáj volt elmennem egy fontos
papírért,így fél órára egyedül hagytam a kicsit. Hiba volt.
A dadus végig erre a pillanatra várt.. Mikor
visszaértem,nem volt ott a kislányom.. Értitek? Nem volt ott.. Elrabolták! Egyből
hívtam a rendőrséget,és elkezdték keresni. 1 évig minden nap vártam,hátha
megtalálják,vagy legalább felhívnak,hogy van-e nyom.. Na igen.. Egy augusztusi
napon csörgött a telefon..
-Haló?- Szóltam bele.
- Jó napot hölgyem,a rendőrségtől hívjuk.. Sajnálatos
hírt kell közölnünk. Megtaláltuk a dadust,és a kislányát. Egy autóbalesetet
szenvedtek,a nő egyből meghalt,a 3éves kislány kórházban van.
Persze,hogy egyből rohantam be hozzá. Az orvosok nem
tudtak semmi konkrétat mondani. 6 órán át műtötték,de nem tudták megmenteni az
életét. Meghalt a kislányom.. Miattam halt meg..Azóta is,nem tudok szembenézni
magammal. Ám ez nem minden. Itt még nem kezdtem el rászokni a drogra. A
párommal 2 éven át tartott kihevernünk. Utána újra teherbe estem,és kisfiam
született. 18 éves koráig neveltük,semmi baj nem volt vele,az iskolában jól
teljesített,tökéletes gyerek volt. Aztán kiderült,hogy a férjem rákos. Nem
mondta el nekünk.. Akkor már,mikor megtudtuk,napjai voltak hátra. A kórházban,a
fiammal együtt sírtunk. Elkezdett szerencsejátékozni.. Abbahagyta az iskolát..
Rászokott a dohányzásra.. Próbáltam neki segíteni,de nem
ment. Nem maradt pénzünk. Annyira összevesztem vele,hogy azt mondta,soha többet
ne keressem.. Ez volt 8 éve.. Akkor kezdtem el ezt az egészet, és lettem függő.
Fogalmam sincs, mi van vele..Hiányzik..De mit szólna,hogyha odamennék hozzá?
Látszik rajtam,hogy függő vagyok.. Nem fogadna el engem.. Még nagyobbat
csalódna.
Mondani akartam neki valamit,valami nyugtatót,de nem volt
időm,odaállt elém a következő férfi. Elég fiatal volt..
- Az én nevem Feri. 28 éves vagyok. Teljesen átérzem a
helyzeteteket,bár én már gimnáziumban sem voltam jó gyerek. Minden
csínytevésben benne voltam,volt egy „csapatom” amibe hárman voltunk. Először
még „csak” elszöktem otthonról hogy velük legyek. Nem csináltunk eleinte nagy
balhékat.. Ott kezdett el a helyzet durvulni,mikor jött egy idős néni,és a
többiek erőszakkal elvették a pénzét,már majdnem megverték.. Nagyon
sajnáltam,de ha ezt elmondtam volna nekik,valószínűleg beszarinak hívnának,sőt
az is lehet,hogy kitagadtak volna. Hazamentem,de nem beszéltem a szüleimmel. Bezártam az
ajtót,és üvöltettem a zenét. Nagyon aggódtak miattam.. A fiúk rászoktattak a
drogra.. Akkor már befejeztem a gimnáziumot,de érettségit nem tudtam letenni.
20 éves voltam. Sajnos,nagyon tetszett. Egyik nap kitalálták,hogy raboljunk ki
egy boltot. Nem mentem bele.. Mondtam,hogy akkor én kilépek.
Megfenyegettek..Azt mondták,megölnek,ha nem megyek bele.. Egyikőjük elővett egy
kést.. Végül nem tudtam mást csinálni,beleegyeztem. Vettünk maszkokat,és másnap
már sor került az „akcióra”. Leütötték a boltost,és kivették a pénzt a
kasszából.. Én csak álltam,és néztem.. Nem is tudtam,hogy mit csináljak..
Felhívtam a rendőrséget,elmondtam a fiúk nevét,mert ők kirohantak a boltból. Elkapták
őket,szerintem az óta is börtönben vannak. Én meg azó ta is egy kegyetlen
árulónak érzem magamat. A boltosnak, akit leütöttek,szívrohama lett,és nem
tudták megmenteni. Semmi sem segített.. A szüleim nem fogadtak vissza.. Azóta
itt vagyok.. Köszönöm,hogy meghallgattatok.
Ránéztem az órámra,és láttam,hogy este 9-et mutat.
Haza kellett mennem,de olyan jó volt hallgatni a történeteiket. Vagyis nem is
az,hogy jó.. Hanem úgy éreztem,végre barátokra találtam. Tudom,hogy együtt
kifogunk találni valamit. Még 4-en voltak,akik nem mondták el,hogyan is
kerültek ide. Megmondtam nekik,hogy holnap reggel jövök,és mindent megbeszélünk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése