A legrosszabb nap

Október 13
Hétfő


Ma izgatottan keltem fel,hiszen tudtam hogy jön az új lány. Mikor kimentem a megállóba ott állt Peti, és nagy meglepetésemre már tudta a hírt. Hihetetlenül ideges volt végig.. Egyre közelebb értünk a sulihoz,és én egyre jobban vártam..Ott voltunk a terem előtt.. Vettem egy mély lélegzetet és beléptem. Körülnéztem,és megláttam a lányt, hihetetlen szép volt,odamentem hozzá. Úgy gondoltam,miután beszéltem vele,utána beszélek Petivel.
-Szia,Szofi vagyok,téged hogy hívnak?- Kérdeztem.
-Hagyjál békén..-Válaszolta,kedvtelenül.
-Én csak barátkozni akartam..
-Barátkozzál mással,nekem megvannak a saját barátaim.
Beletörődtem,és elmentem. Ekkor láttam,hogy odalép Petihez,és csak úgy megcsókolja. A barátom egy pillanatig visszacsókolt..Utána ellökte magától..
-Most miért vagy ilyen cica?Tudtad hogy jövök.- Mondta az általam most már csak szörnyetegnek hívott lány.Nem kapott rá választ,mivel odamentem hozzájuk.
-Miről beszél,Peti?
-Már régóta szemeztünk Annával,utána egyik nap odajött,és beszélgettünk,majd..
-Majd?
-Majd megcsókoltam..és..sajnálom..-Elkezdett zokogni.
-Ezt nem teljesen értem..-Néztem rá.
-A te istennek hitt barátodhoz,tegnap odamentem,hiszen egy utcába lakunk,beszélgettünk és megcsókolt. És most pechjére itt vagyok,mint tegnap mondtam is neki. Megkért,hogy ne mondjuk senkinek,de nem tudtam neki ellenállni..- Hihetetlenül gonoszan mosolygott.
- A rohadt életbe..-üvöltöttem,és megpofoztam. Miért kell valaminek mindig történnie? Nem bírom..

Új

Október 12.

Vasárnap

Hát..Ma este is elég rosszat álmodtam és felriadtam az éjszaka közepén,de miután a szüleim megnyugtattak,visszatudtam aludni és utána már elég nyugodtan telt az este. Reggel mikor végre felkeltem,anyával elmentünk az első kontaktlencse betanításra,de elég sokat bénáztam..Megkaptam a havi lencsémet,és így tudok még gyakorolni. Hazaértünk,és eléggé unatkoztam. Eszembe jutott,hogy már sulikezdés óta nem voltam fent facebook-on.. Igen..Nem nagyon használom az internetet. Beléptem,és láttam,hogy az összes osztálytársam bejelölt,sőt még egy osztálycsoportunk is van :) Miután visszajelöltem mindenkit,rám írt Tibi,ő is az osztálytársam,de nem nagyon szoktam vele beszélni.
-Hello,te tudtad,hogy holnap jön egy új lány az osztályba?
Huha....Vagy hatszor elolvastam amit írt..Nem tudtam elhinni,de nagyon örültem neki! Ez azt jelenti,hogy nem én leszek az egyedüli,és lehet hogy nagyon-nagyon jó barátnők leszünk! :) Remélem..
Miután visszaírtam,hogy nem,linkelt nekem egy adatlapot. Rámentem megnéztem .. Egy olyan lány képeit láttam,akin 10 kiló alapozó van,és mindenhol behajolva,és csücsörítve pózol.. Ő jön matek-fizika szakra?..
Láttam,hogy megint írt Tibi,kiderült,hogy ez nem az új lány,hanem a barátnője....:D Nagy kő esett le a szívemről..Csöngettek,kinyitottam az ajtót,Peti állt ott. Elmeséltem neki is az új hírt,igazából nem nagyon érdekelte,ő csak annak örült,hogy én örülök :)
Izgalommal várom a holnapi napot..

A FÉRFI

Október 11. 

Szombat

Hali. Elolvastam a tegnapi naplóbejegyzésem,és észrevettem,hogy rengeteg részletet kihagytam,és most teljesen olyan,mintha csak egy apró dolog lett volna ami történt,pedig egyáltalán nem,szóval szeretném kipótolni . Most is remegő kézzel írok róla... :(
Mikor elkezdődött a meccs,én mint mondtam az első sorban ültem,bár ezen kicsit pontosítanék,mert egy kis padon,de nagyon eldugott helyen volt ,Peti mutatta,mert nem nagyon lehetett észrevenni,és így kényelmesen nézhettem egyedül az egészet. Gondolom, A FÉRFI is tudott erről a helyről..Ezért jött ide,hogy ne lássa meg senki.. De látta hogy ott vagyok, és én..a kis befonott hajammal,és szemüvegemmel..úgy nézek ki mint egy 10 éves..szóval gondolta,úgy se lesz semmi baj abból ha én leszek a következő "kuncsaft"... Miközben egyre közelebb jött felém..összeért a combunk..aztán megsimította a kezem.. elrohantam...először nem jött utánam,mert az ugye nagyon feltűnő lenne.. sírtam..lépteket hallottam. Tudtam hogy ő az. Kétségbe voltam esve.. Észrevett,jött felém..sírtam..Sikítottam,és mint kiderült,nem azt látta meg Peti,ahogy kirohantam,hanem meghallotta a sikításomat,és jött ki, leütötte valamivel,amitől A FÉRFI elájult. Igen.. már csak így hívom..rettegek tőle..Utána kijöttek a rendőrök,ugye én közbe beszéltem anyával,10 percig zokogtam neki a telefonba,ő is nagyon megijedt,utána mondta hogy aludjon itt Peti. Na igen.. Itt aludt,nagyon aranyos volt,próbált megnyugtatni,mondta,hogy soha többet nem fogom látni,börtönbe fog kerülni.. elaludtam,de borzasztó álmom volt.. Ő rohant utánam,egy késsel a kezében.. Felriadtam,és vagy fél órát sírtam,remegve.. Azóta is rosszul vagyok.. Nem tudtam visszaaludni. Elment Peti,bár még azt akartam,hogy maradjon,de a szülei mondták neki,hogy haza kell mennie. Délután megkértem anyát,hogy hadd engedjem ki a hajam,és mondtam neki,hogy kontaktlencsét akarok,mert ez így nem jó,hogy úgy nézek ki mint egy 10 éves. Belement,felhívta a szemészünket és holnap megyek az első betanításra. A hajamat kivasaltuk,és tényleg nagyon szép lett... Nem ismertem magamra.. Felhívtam Petit,és megkértem hogy jöjjön át megnézni.. "Elállt a lélegzete" :)))
Rengetegen felhívtak,hogy hogy vagyok, olyanok is akiket nem is ismerek.. :) Mindannyian elmondták,hogy nem lesz semmi baj.. És valamennyire sikerült is megnyugodnom,de félek,hogy ma este is rosszat fogok álmodni. Tudom hogy nem fogok találkozni már soha A FÉRFI-val,de az álmaimban sem akarok.
Na majd meglátjuk.. Jobb éjt.. :(

Nem sokon múlott!

Október 10.

Péntek 

A mai nap elkezdődött a sulis kupa. Ez abból áll,hogy van egy iskola,amivel nagy rivális a mi iskolánk,és különböző sportokban versenyzik egymással a két gimnázium,év végén pedig a nyertes megkapja a kupát,és vele együtt a dicsőséget is. Ezt azért mondom el mert ugye Peti kosarazik,ezért kimentem szurkolni,mert ma volt a meccse(természetesen az első sorban voltam :) ). Rengetegen voltak,az egész csarnok megtelt. Elkezdődött a meccs,az ellenfél vezetett az első negyed végére,az állás 18-16 volt. Hihetetlenül izgultam,szerintem én ordibáltam a leghangosabban pedig ez nem vall rám. Hirtelen azt vettem észre hogy odaült mellém egy ismeretlen férfi,olyan 35 év körüli lehetett. Először még csak rá se néztem,de egyre és egyre közelebb jött,a végén már összeért a lábunk. Szóltam neki,hogy egy kicsit túl közel jött,és zavaró,mire megfogta a nyakam erősen,és rám parancsolt,hogy "kussoljak be." Megijedtem.. Arrébb akartam menni,de megfogta a kezem.Elkezdtem sírni.. Végre sikerült felállni,és kiszaladtam,futott utánam.. Lerántott a földre,rámakart feküdni,de láttam hogy valaki  fejbe vágja őt,és elájul. Az a valaki Peti volt. Kirohant a pályáról mert látta,hogy egy férfi kerget. A nyakába borultam,és sírtam. Még sokkos állapotban voltam.. De megnyugtatott,és ez mindennél többet jelentett.Miattam megállították a meccset,vagyis az én kis kosarasom miatt,mert kirohant a pályáról. Rengetegen megkérdezték,hogy mi a baj ,nagyon aranyosak voltak. Valaki kihívta a rendőrséget, és elvitték az ismeretlen férfit. Kiderült róla,hogy már több lányt megerőszakolt,és a rendőrség őt kereste már régóta. Valamennyire megtudtam nyugodni,ezért mondtam,hogy nyugodtan folytatódhat a meccs,és megköszöntem a segítséget. Mint utólag kiderült András hívta ki a rendőröket,nagyon jóba lettem vele azóta,mióta kibékített minket Petivel, hihetetlen jó fej. Így hát visszamentem a csarnokba,de most már nem tudtam kiabálni,csak néztem,és tapsoltam. A végeredmény 67-65 lett,nekünk. Kimentem,felhívtam anyát, elmeséltem neki mi történt, és amit akkor mondott,na az,hihetetlenül feldobta a kedvem :
"Kicsikém,akarod , hogy Peti nálunk aludjon,és vigyázzon rád?"
Ennyi kellett,elkezdtem örömömben kiabálni a telefonba,utána letettem és közöltem a csodálatos hírt a barátommal. Felemelt és hosszasan megcsókolt. Szóval most,miközben írok,a szerelmem éppen a fürdőszobában fürdik. Imádom.

Szakítani fogtok!

Október 8.

Szerda

Ma kisírt szemekkel mentem suliba. Peti nem várt rám a megállóban,a buszon se volt rajta. Mikor beértem, kinyitottam a szekrényemet remegő kezekkel,és láttam,hogy megint vár rám egy cetli:
Szakítani fogtok!
Csupa-csupa nagy betűvel ez volt írva.. Nem bírtam tovább.. Lerogytam a földre és elsírtam magam.. Egy fiú leült mellém,és bemutatkozott.
-Szia,a nevem András,az osztálytársad vagyok,bár eddig nem sokat beszéltünk. Megkérdezhetem mi a baj? Nem ismerlek,de aggódok érted.
Elmosolyodtam,és mondtam neki,hogy nem kell aggódni nincsen komolyabb bajom,de azért elmeséltem neki az egészet. Becsöngettek,elrohant órára,én maradtam még egy kicsit,mert lekellet nyugodnom. Az óra közepe fele úgy döntöttem bemegyek. Peti ott ült az utolsó padba,és zenét hallgatott,a tanár ordibált vele,de őt nem érdekelte..  Mikor beértem,rám is rám ordított,hogy azonnal menjek el az igazgatóhoz.. Kiléptem a teremből..De amit láttam.. Az egyik B-s fiú épp Peti szekrénye előtt állt,és szorgosan írt valamit. Odamentem hozzá,kitéptem a kezéből a cetlit.
Kedves Peti! Remélem ezek után hiszel nekem,és szakítasz.... Eddig tudta írni,mert utána már az én kezemben volt. Megkértem a srácot, amennyire kedvesen tudtam,hogy mondja el,hogy mi ez az egész. Elakart rohanni.. De kibuktattam.. Nem szoktam ennyire erőszakos lenni..De ezt már nem bírom tovább. Ráparancsoltam,mire végre elkezdte már remegve mesélni. Szerencsére nem volt egy erős fiú.
-Az egész úgy kezdődött,hogy van egy osztálytársam lány.. Tudod Szandi.. Neki nagyon tetszik Peti,és emiatt utál téged,hogy a tied.. Nekem tetszik Szandi,és ezt ő is tudja.. Tudja hogy érte bármit megtennék..Ezért megkért,hogy érjük el,hogy szakítsatok. Kitalálta,hogy írjunk leveleket. Vett olyan ruhát mint amilyen neked van,megfogta a kezem,és úgy csináltunk képet..Sőt tegnap még az ügy érdekében meg is csókolt, azt is lefotóztuk,azt akartam most betenni Peti szekrényébe..Sajnálom..Nagyon..Butaság volt.
Miközben mondta,elkezdett sírni. Megkönyörültem rajta,és megöleltem. Igazából rá nem is haragudtam.. A szerelem elvette az eszét.Megkértem,hogy ezt a történetet mesélje el Petinek is szünetbe,utána elmentem az igazgatóhoz,de kedves volt,megbeszéltük az egészet.Mikor mentem be a következő órára,Peti már nem volt ott.. Nem értettem..Máshogy mesélte el neki a srác? Utána megértettem..Kiléptem harmadik óra végéről,és egy csokor virággal a kezében állt a terem előtt.. Bocsánatot kért,majd ott ,mindenki előtt hosszasan megcsókolt. Utána odament Szandihoz,és megmondta neki,hogy ekkora aljas,és undorító lányt még soha az életében nem látott,és hogy sose fog velem szakítani. Szóval megoldódtak a dolgok..Viszont Szandi úgy látszik,még négy évig irigykedhet. :) haha

Ez lehetetlen!

Október 7. 

Kedd

Az utóbbi napokban nem hallottam a "titkos hódolómról" viszont ma...
Szokásosan reggel Petivel mentem suliba,de furcsább volt mint máskor. Valamiért nem nagyon szólalt meg,és olyan volt mintha haragudott volna.. Nem értettem,de nem akartam veszekedni,ezért inkább hagytam a témát,és csendben maradtam.Nem tudom mi lehet. Mikor beértem suliba,a szekrényben megint egy cetli várt rám:
Rájött a barátod,hogy velem töltötted a tegnapi napot?
Megnéztem,de nem tudtam megszólalni se. Azon gondolkodtam,ki lehet ilyen szemét,hazug,és ki akar nekem meg Petinek rosszat. Már nem voltam kíváncsi,hogy ki ez a személy. Egyszerűen azt akartam,hogy vége legyen,és hogy megbűnhődjön az aki ilyet tesz. Aztán rájöttem,hogy valószínű azért haragszik rám a barátom,mert az ő szekrényébe is bedobtak egy ilyesfajta szövegű levelet. Mikor erre rájöttem odamentem hozzá,megkérdeztem mire ő ezt válaszolta:
-Figyelj,Szofi,miért nem mondod el nekem az igazat? És megmutatta a neki írt cetlit,amit tegnap talált a szekrényében:
Kedves Peti! Lehet most azt fogod hinni,hogy minden amit leírok puszta hazugság,de kérlek olvasd végig. Tegnap,ugye nem Szofival voltál délután? Csak mert láttam őt,egy másik fiúval kézen fogva sétálni ..Vigyázz.  ***Névtelen
 Mellé egy kép volt csatolva,egy fiúról,meg egy lányról,hátulról,és a lány ugyanolyan ruhában volt,mint amilyen nekem van,de csak a ruha látszott,meg a mellette lévő fiú,aki fogja a lány kezét.
Tudni kell,hogy tegnap délután fogszabályzásra kellett mennem,ezért nem tudtam Petivel találkozni.

Amint ezt elolvastam,elsírtam magam.
Nem hiszem el,hogy nekik hiszel!-Ordítottam,utána nem bírtam tovább és kirohantam az iskolából. Nem érdekel hány igazolatlant kapok,hazarohantam,és azóta itt fekszek az ágyban és sírok. Boti próbál vigasztalni,de sajnos nem tudok megnyugodni.
Ki lehet ennyire aljas?

"A titkos szerelmem"

Néhány osztálytársam

Magyar Péter- szerintem már mindent elmeséltem róla .. :) Életem szerelme.
Monori Ádám- Ő volt Boti "legjobb barátja",elég sokat piszkált,de mint kiderült ezt úgymond  megparancsolták neki.
Nagyon aranyos,ő mondhatni,hogy a legjobb barátom. 8 éve focizik,ő az osztály "bohóca" :)
Kovács András-Kovács Bálint- Ikertestvérek. A kinézetük,a gondolkodásuk,minden mozdulatuk teljesen ugyanaz. Nagyon sokat számítógépeznek együtt,mindkettőjüknek az az álma,hogy valamilyen online játékban legyőzze a másikat. :D Nagyon vicces,mikor veszekednek,és ugyanazokat a szavakat mondják,a végén már ők is nevetnek magukon.
Igazából ilyen rövid idő alatt eddig csak velünk lettem jóba,persze Petivel,nem csak jóba... :) A többieket még nem ismerem,majd később mindenkit lefogok írni.
Na akkor jöjjön a mai elég érdekes napom.

Október 1.

"A titkos szerelmem"

Szerda

A mai napomat kicsit részletesebben fogom leírni mint a többi eddigit,mert most van egy teljes órám az alvásig. Szóval reggel felkeltem,elég kómásan ugyan,de sikerült időben kikelni az ágyból,felöltöztem,elkészültem,majd elindultam a buszmegállóba. Ott állt Peti,rohantam hozzá,majd szó szerint ráugrottam ..:D Annyira jó,hogy már újra tud beszélni. Imádom a hangját! Elmesélte az egészet,hogy hogyan halt meg az édesapja,nagyon őszinte volt,én akkor el is sírtam magam. Végig beszélgettük a buszutat,mint általában mindig,utána mikor beértünk a suliba,megnéztem a szekrényemet,mert mindenkinek van egy saját külön kis része,ahova beteheti a könyveit.Szóval mikor kinyitottam kiesett belőle egy cetli.. Másolom mi volt ráírva:
Kedves Szofi! 
Te vagy az egyetlen kit szeretek
Melletted örökre boldog lehetek
Csak miért nem veszel észre?
Egy pillanat alatt belém szeretnél,te..
A titkos hódolód 
Amint ezt elolvastam biztos voltam benne,hogy Peti akart meglepni,oda is mentem hozzá,megöleltem,majd megköszöntem.
-Mit köszönsz? - Kérdezte,meglepődve.
-A verset! Nagyon aranyos vagy,hogy írtál,de én már beléd szerettem!
- Szofi itt valami tévedés van.. Én semmilyen verset nem írtam..
Miután megmutattam neki,eléggé ideges lett,hogy miért írogatnak nekem ilyeneket,majd kidobta a kukába. Igazából kíváncsi vagyok nagyon,hogy ki írhatta.. De mondjuk ha megtudom se változik semmi mert Petit szeretem. Utána bementem az első órára, beültem a szokásos helyemre,és csak gondolkoztam,ki lehet az én titkos hódolom .. Túl éltem az órákat,majd utolsó óra után megint egy levelet találtam a szekrényben:
Csodálatos voltál ma is! Mint mindig.. Kár,hogy nem veszel észre.. :)
A titkos hódolód 
Mellette egy kép volt csatolva,amint épp mentem le a lépcsőn.. A kép ma készült.. Ez nagyon durva..
Úgy döntöttem inkább nem mutatom meg Petinek,mert nem akarom hogy még jobban felidegesítse magát,de igazából egyre kíváncsibb lettem. Bár nem is kíváncsi.. Inkább megijedtem..Majd holnap leírom,hátha megtudok többet is erről a titokzatos személyről..
Jó éjt.

Itt a vég?

Szeptember 29. 

Hétfő

Szóval,tegnap eldöntöttem,hogy öngyilkos leszek,megvártam még anyáék elmennek ma reggel dolgozni,és én meg azt terveztem,hogy itt van a közelünkben egy híd,na majd arról leugrok. Elindultam,már fent voltam a hídon,felálltam a peremére,átgondoltam mindent,az egész életemet,számoltam vissza 10-től,hogy majd akkor leugrok,de akkor hallottam egy nagyon furcsa hangot,amint azt ordítja,hogy SZOFI NE! SZOFI KÉRLEK! Hátranéztem és ott állt előttem Peti,megfogott,leemelt a hídról és hosszasan megcsókolt.
-Te..te...megszólaltál? -kérdeztem még sokkos állapotban,könnyeimmel küszködve.
- Igen.- mondta,majd erősen megszorította a kezemet,úgymond az jelezve,hogy ne csináljak többet ilyet,mert halálra ijesztettem.
-De.. hogy-hogy?
-Tudod,mikor édesapám meghalt,akkor akkora sokkban voltam,hogy elfelejtettem beszélni,de most,hogy megláttam,hogy mire készülsz,ösztönösen elordítottam magam. És most már úgy látszik újra beszélni fogok. Sajnálom,amit tettem veled..Nem hittem hogy ez lesz. Boti tegnap megkeresett engem,és elmesélt mindent. Kérlek,bocsáss meg,hogy nem is hallgattalak meg,hogy mi történt. Megtudsz nekem bocsájtani?
-Persze,hogy meg tudok,de akkor többet ilyet ne. Egy másodpercen múlott,hogy öngyilkos leszek.
-Jaj,te butus,tudom hogy nem lettél volna öngyilkos.- mondta,hihetetlen szép mosollyal.
-Na jó,lehet igazad van.- mosolyogtam vissza,majd megcsókoltam. Megbeszéltünk mindent,és újra a régi a kapcsolatunk,sőt lehet hogy annál jobb is. Amúgy a hangja nagyon édes..Imádom! Rávettük magunkat,hogy elinduljunk a suliba. Mikor beértünk mindenki ujjongva fogadott. Mikor Peti megszólalt,alig hitte el valaki,de annak is nagyon örültek. Beszeretném  mutatni a többi osztálytársamat,de ezt majd csak holnap,mert most mennem kell. Köszönöm hogy olvastok engem.. :) ***
Boldog vagyok!

Hetedik

Hetedik

Szeptember 28. 

Vasárnap

Kérlek,segítsetek! Hibáztam..vagy nem is tudom..össze vagyok zavarodva..nem tudok mást csak sírni,egész nap sírok,nincs mellettem senki.. Kezdem az elejétől,vagyis megpróbálom.
Ugye csütörtökön ideköltözött Boti,és teljesen jól el is beszélgettem vele..Kiderült,hogy igazán aranyos fiú. Pénteken megyek a buszmegálló felé,látom nincs ott Peti.. Jó mindegy,gondoltam,biztos elaludt.. Megyek be a suliba,ott sincs.. eltelt az első óra..még mindig nincs sehol..biztos beteg..gondoltam én.. mekkorát hibáztam ezzel a gondolatommal! Ugyanis,mikor mentem hazafele,benéztem a házukhoz,és láttam hogy az ablakon van egy lap,rajta Peti írása. Másolom mi volt rá írva:
Kedves Szofi!
Köszönöm, a sok szép együtt töltött időt,köszönöm,hogy olyan jó voltál hozzám,és köszönöm,hogy megmutattad,hogy mi is az a szerelem. Viszont,többet nem fogsz látni. Ne keress,ne írj nekem sehol,nem fogok visszaírni. Nem megy ez így köztünk,tegnap benéztem hozzátok,gondoltam megleplek,és épp Botit ölelgetted. Legalább látom,hogy nem fogok neked hiányozni,és hogy nálam sokkal menőbbekhez vonzódsz. 
Sose felejtelek el
Peti

Egyetlen Petim! Ha tudnád mi is az igazság.. (Ezt írtam neki vissza) Szofi

Miután  elolvastam a levelét,és válaszoltam is rá,hazarohantam,és konkrétan azóta sírok. Anyuék nem tudnak mit csinálni,már ők is sírnak velem. Rengeteget gondolkozok,hogy öngyilkos leszek.. Peti nélkül nem érek semmit..Lehet azt mondani,hogy ilyen korban még nem tudom mi az a szerelem,de igenis tudom. Úgy éreztem Ő nekem az igazi! Teljesen belé szerettem.. Nem élhetek nélküle..Igen..Nem fogok nélküle élni..Senkinek nem fogok hiányozni,holnap már el is felejtik,hogy meghaltam..Nem írok már többet nektek..Sziasztok..

Hatodik

Szeptember 25.

Csütörtök

Sziasztok! Azért nem írtam ilyen sok ideig,mert az égvilágon semmi érdekes nem történt az elmúlt két hétben,azon kívül hogy Peti megkérdezte,hogy leszek-e a barátnője :) Igent mondtam,szóval ma van pontosan egy hete,hogy úgymond járunk. Nagyon furcsa egyenlőre,de hihetetlen boldog vagyok mellette. Viszont a mai dolgot muszáj elmesélnem. Csöngettek,és mivel anya,és apa is főzött megkértek,hogy nyissam ki az ajtót. Lementem,kinyitottam,de egy nem mindennapi látvány tárult elém. Boti állt ott,koszosan,szakadt ruhákban. Rá se ismertem. Tudtam,hogy a szülei kitették az utcára,de azt gondoltam,hogy valamelyik barátja majd befogadja,hiszen ő volt a legmenőbb a suliban. Miért pont ide jött?
-Te mit keresel itt?- Kérdeztem tőle nem túl kedvesen.
-Bocsi Szofi,de egy haveromnál laktam két hétig,de a szülei kitettek ,a többi meg elküldött,és arra gondoltam,ha már úgy is rokonok vagyunk,akkor hátha ti nálatok lakhatok egy ideig. - mondta.
-Miről beszélsz? Te,és én rokonok???? Ez valami rossz vicc akar lenni? - Üvöltöttem.
-Kérlek nyugodj meg,és hallgass végig. Igen,te vagy az én másodunoka testvérem, de mivel a szüleink nagyon rosszba vannak ezért...- Nem tudta befejezni,mert kijöttek a szüleim,és hirtelen nagyon idegesek lettek.
-Botond,te miért jöttél?-Szólalt meg apám.
-Anya,mi az hogy ő a rokonom???? Ugye ez nem igaz? Miért nem mondtátok el nekem?- Kérdeztem,szinte már könnyes szemekkel.
- Na jó, mindenki nyugodjon le,és menjünk be,ebéd közben megbeszéljük. -Próbált minket anya nyugtatni.
Úgy látszik sikerült is neki,mert mindenki csöndben asztalhoz ült,de nekem rengeteg dolog járt az eszemben,amire remélem választ fogok kapni. Egy  ideig ettünk aztán apa megszólalt.
-Szofi,mikor megszülettél,azután 1 évvel,nagyon-nagyon összevesztünk Boti szüleivel.Azóta is rosszba vagyunk velük,és tudom,hogy elkellet volna mondanunk,mikor panaszkodtál,hogy csúfol,de féltünk,hogy nagyon kiborulsz. Bocsánatot kérünk emiatt,és igen,tényleg ő a másodunoka testvéred.
Egyből ezután,még sokkos állapotomban voltam,amikor megszólalt Boti.
-Én is szeretnék bocsánatot kérni,amiért így viselkedtem.Teljesen elvakított az,hogy a suliban mindenki rajongott értem,minden lány belém volt esve,és minden fiú az én barátom akart lenni. Anyáék akkora nyomást tettek rám,állandóan mondták,hogy veled nem szabad jóba lennem,ezért csúfoltalak állandóan,nem pedig azért mert nem voltál szimpatikus. Nagyon aranyos lánynak tartalak.
Nem tudtam mit mondani. Csak ennyit kértem a szüleimtől:
-Anya hadd lakjon nálunk!
Boti annyira megörült,hogy megölelt. Ezt sem gondoltam volna.

Megoldás

Ötödik

szeptember 11.

csütörtök

Ma reggel is,úgy mint mostanában mindig,Petivel jöttem suliba. De ma más volt..csak néztünk egymásra,de egy mondatot se váltottunk,mégis mintha regényeket mesélnénk egymásnak,úgy éreztem. Mikor beértünk a suliba,mindenki odajött hozzánk az osztályból,és kérdezgették,hogy tudjuk-e az új hírt. Mi persze semmit nem tudtunk az egészről,hogy miről beszélnek. Kiderült,hogy Botit kitették az utcára a szülei,ezért most nincs hol laknia. Nagyon meglepődtem,és kicsit meg is sajnáltam,de rájöttem,hogy miért sajnáljam? Nagyon rossz dolgokat tett velem. Petivel egész nap egy szót sem váltottunk,de még rám se nézett egyszer se,és miközben hazafele mentünk,már kezdett elegem lenni,és megkérdeztem,hogy most tulajdonképpen mi is a baja. "Megkérdezte",hogy honnan gondolom,hogy neki valami baja van. Mondtam,hogy egész nap suliban,rám se nézett,erre legyintett egyet,és megint abbamaradt a dolog. Nem értettem,hogy miért ilyen? Mit ártottam neki? Talán,az volt a baja,hogy hozzászóltam a többiekhez? Áá..Ez lehetetlen,semmi megmagyarázható indok nincs a viselkedésére. Miközben ezen gondolkoztam,kicsordult egy könnycsepp a szememből. Rám nézett,letörölte a könnycseppet,megfogta a kezem,megállt velem szembe,és megcsókolt !!!!!!!! Életem első csókja,de még is életem legszebb pillanata volt !!!!!! Sokszor elképzeltem,milyen lehet,de sokkal jobb volt,mint a képzeleteimben. Ahogy az ajkunk összeért.. És ahogy utána nézett rám.. Csodálatos volt! Utána leírta,hogy egész nap erre a pillanatra készült,és ezért nem szólt hozzám,mert ő se csókolózott még,de annyira félt megtenni,hogy még rám nézni se mert.Furcsa,de ő ilyen. Mondtam neki,hogy elvan felejtve az egész dolog,mert életem legjobb napját okozta nekem ezzel. Újra megcsókolt,akkor jöttem rá mi is az a fura érzés.
Szerelmes vagyok. 

negyedik

Peti

Szeptember 10.

Szerda

Sziasztok,én egy 15 éves,matematika-fizika szakos,gimnazista vagyok,bár ezt már Szofi gondolom leírta..:)
A gimnázium előtt egy nagyon rossz általános iskolába jártam,ahol az osztálytársaim,minden órán piszkáltak,hiszen,én úgysem tudok visszaszólni. Nagyon sokat kellett tanulnom,hogy bekerüljek ebbe a suliba. 12 éves koromban meghalt az édesapám,azóta néma vagyok.Most édesanyám nevel engem,és két kisebb testvéremet,de természetesen én is próbálok neki mindenben segíteni.Hobbim a kosárlabda,legszívesebben éjjel-nappal kosaraznék. Auu! (Szofi megütött) Ja persze..Szofival kosaraznék éjjel-nappal :) Hogy is tudnék nélküle élni.. :D Na de komolyra fordítva a szót,tényleg örülök,hogy ilyen barátra leltem. Bár most is,2 napon át folyamatosan ezért könyörgött,hogy írjak ide magamról jellemzést,szóval csak ezért mentem bele..A csapattársaimmal szerencsére nagyon jóban vagyok. Szeretek zenéket mixelni,szabadidőmben sokszor ezt csinálom..(Szofi miért nézel rám ilyen furcsán? Úristen te is zenélsz?Ezt miért nem mondtad?!) Na,miket megtudok róla :) Nem tudom még mit írhatnék,nehéz az életem,de van néhány ember aki szebbé teszi. Remélem tetszett a bemutatkozásom,nem vagyok egy "beszédes" fiú ..haha 
Sziasztok!

Na,most már én írok,Szofi. Bocsánat,hogy eddig nem jelentkeztem,csak elég sűrű volt a program,és úgy gondoltam,ha lezajlanak ezek a dolgok,akkor írok nektek.Múltkor az igazgató behívatott,a tűzeset után,és  hosszasan elbeszélgetett velem ,holott a legnagyobb bűnöm az volt,hogy elmentem a mellékhelyiségre,de nem baj ,túléltem. Kiderült viszont,hogy mi okozta a tüzet,és nagyon megfogtok lepődni. Boti ( Meséltem már róla,ő az osztály,sőt az iskola "nagy menője" ) éppen a mellettem lévő fülkében cigarettázott. (Igen,vegyes a mellékhelyiség) És mikor kijött, a cigijét eldobta,de elfelejtette elnyomni ,így a toalett papír felgyulladt,és ez okozta a tüzet. Botit azonnali hatállyal kirúgták. Azóta a  fiúk az osztályba sokkal kedvesebbek velem,elkezdtek befogadni engem,és Petit,kezdünk összeszokni. Voltam Peti meccsén,amit nagyon élveztem végig szurkoltam az egészet. Megnyerték,így bent vannak a döntőbe. Utána,elhívott engem moziba,igaz a csapata is ment,de nagyon kedvesek voltak,így igent mondtam. Amúgy megtanultam körülbelül a jelbeszédet, (1 hétig folyamatosan ezt memorizáltam) így most már neki sem kell írnia. A csapatával is így "beszél". Ez csak egy plusz információ volt. Szóval odaértünk moziba, a fiúk kiválasztottak valami nagyon nem nekem való filmet,de beleegyeztem. Én ültem a szélén,Peti mellettem. Kb. a film felénél járhattuk,mikor megfogta a kezem! Igaz,utána egyből elvette,szóval gondolom véletlen volt,de akkor is előjött az a furcsa érzés,amit mindig érzek ha vele vagyok,és kirázott a hideg,nagyon jó volt. Végül is túléltem a filmet (na jó,igazából nagyon tetszett),utána hazamentem,és aludtam. Azóta nem történt más érdekes,viszont most mennem is kell,megpróbálok minél hamarabb írni. 
Sziasztok! :)

harmadik

Harmadik

Szeptember 3

Szerda

Ma reggel elég energikusan keltem fel, és szerintem életemben először boldogan.

Tudtam, hogy Petivel megyünk egy buszon, ami 7:20-kor ér ide, viszont amikor ezeket átgondoltam, ránéztem az órára, és láttam,hogy 7 óra 25 percet mutat. Hirtelen felsikítottam, és elkezdtem sírni. Nem lehet!!!! Nem lehet!! - gondoltam.  Miután sírva felkaptam valamit magamra, kirohantam a buszmegállóba.

Mikor kiértem, valaki megölelt.

Először nem fogtam fel, hogy mi történik, felnéztem, és láttam, hogy Peti áll előttem. Kétszer olyan gyorsan dobogott a szívem, mint ahogy általában szokott. Mi ez az érzés? Remélem, egyszer rájövök. Visszaöleltem, bár engem még sose ölelt meg senki, a szüleimen kívül, természetesnek tűnt, hogy ezt kell tennem. Hatszori bocsánatkérés után, láttam, hogy már unja a hisztimet, ezért elindultunk. Gyalog mentünk, és közbe írásos-beszédes kommunikációt folytattunk. Elmesélt magáról mindent, amit most lejegyzetelnék ide, csak hogy ti is képbe legyetek.

Szóval.. Új bekezdés.. új fejezet.. Nem tudom, hogy írjam.

Mindegy, információk Petiről:

Hobbija a kosárlabda, bár nem tudom, mennyire tekinthető hobbinak az, hogy körülbelül minden héten meccse van, és hetente 4 edzése. De  a lényeg, hogy ő hobbiként tekint rá. Láttam, hogy valamit nagyban ír. Megmutatta a lapot, majd kiugrott a szívem a helyéről.. Ez állt rajta:

Szofi, szombaton van meccsem, itt Budapesten, lenne kedved eljönni? :)

ÚRISTEN... nem tudtam hirtelen mit mondani.. Annyira boldog voltam, aztán szinte ordítva rávágtam, hogy persze. Nagyon várom a szombatot:)

Eldöntöttem, hogy majd csak a következő "fejezetben" fogom részletesen jellemezni őt. Beértünk a suliba.. De ami utána történt.. Az első dolog, amit meghallottam az a tüzet jelző csengő volt. Nagyon megijedt mindenki, a tanárok próbáltak minket összeszedni, de mindenki összevissza rohangált. Eközben én pont a mellékhelyiségben voltam, ezeket is csak utólag mesélte Peti. Hirtelen észrevettem, hogy a mellettem lévő kabin füstöl. Gyorsan ki akartam rohanni,a folyosóra,de mire kijöttem a saját „kabinomból” nem láttam a füsttől. Nagyon köhögtem, alig kaptam levegőt, de amennyi hang kifért a torkomon, megpróbáltam segítséget kérni. Valaki felkapott, és kivitt. Mikor már az utcán voltunk, akkor láttam, hogy Peti az. Nagyon zavarba jöttem.. Hogy lehet valaki ennyire aranyos? Megmentette az életemet!  2 órát álltunk kint az utcán,közben én végig köszönetemet próbáltam kifejezni, aztán vissza tudtunk menni a suliba,a tüzet sikeresen eloltották.

      Ó,ne,az igazgató hívat, mennem kell.

második

Szeptember 2.

Ma reggel nehezen keltem fel.. vagyis nem az,már reggel 5-kor fenn voltam,csak egyszerűen féltem a mai naptól.. Nem akartam, ma is hallgatni a sértő megjegyzéseket:(

Felöltöztem, és elindultam a suliba.
Anyáék 20 percig ölelgettek, tudom, hogy ezzel csak a szeretetüket fejezik ki, de akkor is 15 éves vagyok! Na, mindegy.. Kimentem a buszmegállóba, felszálltam a buszra, leültem, és zenét hallgattam.

Nagy meglepetésemre, a következő megállónál, a "nevenincs" fiú szállt fel. Leült mellém, de megint nem szólalt meg,csak mosolygott.. hogy is mondjam.. Olyan aranyosan.. Nem tudtam nem visszamosolyogni rá. Úgy gondoltam, ha már ő nem szólal meg, kezdeményezek én.. Tudom, tudom, nem a lányoknak kell..vagyis azt hiszem. Szóval ráköszöntem..

- Hali! - mondtam mosolyogva.
Rám nézett, de nem köszönt vissza. Nagyon megijedtem.. Talán, csak bemeséltem magamnak,hogy kedvel engem? Lehet nem is mosolygott.. csak buta vagyok,és azt is bemeséltem magamnak? Nagyon elkeseredtem.. Visszanéztem rá, és láttam, hogy valamit mutogat. Furcsa fejjel néztem rá,mire ő elővett egy lapot,és elkezdett írni. Meglepődtem. Miért ír? Miért nem beszél? Odamutatta a lapot..Ez állt rajta:
"Szia,a nevem Peti,sajnos édesapám halála óta néma vagyok."
Nem tudtam mit mondani. Hihetetlenül meglepődtem. Muszáj volt valamit mondani.. Gondolkozz Szofi.. gondolkozz már.. ne legyél ilyen szerencsétlen!
Végül sikerült megszólalnom, körülbelül 5 perc némaság után.
 -Úristen, nagyon sajnálom! Nem tudtam!- Mondtam szinte már kiabálva.
Mikor kimondtam rájöttem,hogy hülyeség volt.. Hogy tudtam ilyet mondani???? Hogy is tudhattam volna???????  Muszáj volt még valamit mondanom... Muszáj!
- Engem Szofinak hívnak. Megtanítasz, hogy kell ezekkel a jelekkel beszélni?
Ez is nagyon furcsán hangzott.. De láttam, hogy érti, és mosolyogva bólogatott. Utána, elkezdte mutogatni a dolgokat, nagyon sokat nevettem rajta. Állandóan mosolygott. Egész nap vele voltam. Megtanultam jó pár dolgot elmutogatni. A többiektől viszont kaptam ma is a megjegyzéseket.
Volt egy fiú, Botinak hívták, ő volt a "főnök" minden fiú az osztályba őt követte. Általában, akit ő utált, azt az embert mindenki utálta. Ha valaki megutálta Botit, akkor azt, aki megutálta, a többiek is megutálták. Ezt Peti írta le nekem, mert ő már általánosban is vele járt egy osztályba. Ma megkaptam Botitól és a "haverjaitól" a
- csúnya
- elől deszka, hátul léc
- kövér
jelzőket.

De nem foglalkoztam vele, mert ott volt Peti. Egészen jóba lettünk. Azt mondta, ne foglalkozzak velük,sokkal többet érek annál,mint hogy ezekkel az emberekkel foglalkozzak. Suli után együtt jöttünk haza, végig "beszélgettünk". Vagyis ő írt, én meg beszéltem:) Sose beszéltem még senkivel ennyit.. Szerintem végig teljesen vörös lehetett az arcom.. Megbeszéltük, hogy holnap is együtt jövünk suliba, utána elköszöntünk. Nagyon boldog voltam. Hazaérve, megint megkaptam a szokásos kérdéseket, de valahogy ezekre is teljesen boldogan válaszoltam.. Egyre jobban éreztem azt a furcsa érzést..nem tudok rájönni ,hogy mi lehet ez. Mennem kell. Holnap megint megpróbálok írni..

Hali!

Első

 

Első

 Szeptember 1.

Az első napom

Hali..vagy öö..hogy is kezdjem,hogy kell köszönni ilyenkor? "Sziasztok, olvasóim?" Áh.. maradok a halinál :)

Szóval, most egy bemutatkozást kezdenék el.. vagyis magamat mutatnám be..Na, értitek.. 15 éves lány vagyok, Zsófiának hívnak, de mindenki (A barátaimra gondolok.. mármint..mindegy) Szofinak szólít. Budapesten lakok, Magyarország fővárosába, bár ezt mindenki tudja..ki nem tudná.. Eléggé félénk, és szétszórt lány vagyok,mint ahogy ebbe a bemutatkozás félébe is látszik. A sulimról szeretnék nektek "mesélni".

Most kezdtem el a gimnáziumot, matek-fizika osztályba járok. Az osztályomban rajtam kívül nincs lány..Tudom elég szokatlan..De van ilyen is. 

És hát..Persze,hogy én vagyok az a lúzer, aki ilyen helyzetbe került. Ma volt az első napom a suliba. Mikor beléptem a terembe, mindenki, aki a bent tartózkodott (29 fiú) elkezdett nevetni. Ja.. A kinézetemről még nem is beszéltem.. Szemüveges vagyok.. és szeplős..a hajamat a szüleim minden reggel befonják..pedig szép hosszú szőke hajam lenne..de ők nem engednek el kiengedett hajjal..azt mondják, szebb vagyok így..

Szóval e miatt a befont haj miatt 5 évvel fiatalabbnak nézek ki.
A ruháim nem a legjobbak, mivel elég szegények vagyunk. De szeretem őket..csak..a többiek nem..
Visszatérve, mikor beléptem a terembe, nevetettek. Néhány megjegyzés jött rám..
"Mi van szöszi, eltévedtél?" 
"Ez nem az általános iskola első osztály,bébi"
"Hé,kislány,te nem vagy ide való"
Könnyes szemmel körbe néztem (igen,elég érzékeny vagyok)..és megpillantottam,egy fiút a sarokban ülve,egyedül. Ő nem nevetett. Mosolygott rám! Szemüveges volt ő is, a haja le volt lapítva, de mégis megfogott benne valami. Odaültem mellé. Egész nap egy szót se beszéltünk.. mégis,úgy éreztem mintha ezer éve ismerném.. Sose éreztem még ilyet. Általános iskolába egy darab barátom se volt.. sose volt egy igaz barátom se. Piszkáltak, büdösnek találtak, csúnyának, és még néha kövérnek is neveztek. Nyáron, eldöntöttem, hogy gimnáziumba teljesen új életet fogok kezdeni. Vettem magamnak dezodort, ezért már büdös egyáltalán nem vagyok, és 10 kilót lefogytam. De sajnos ez senkit nem érdekel.. így is mikor beértem a terembe kinevetettek.. Semmit se érek, úgy érzem. Viszont emellett a "nevenincs" szemüveges fiú mellett mégis éreztem magam valakinek.. Hátha holnap beszélünk.. Hátha.. már hiányzik.. Hiányzik a mosolya.. Nagyon megfogott.. furcsa ez az érzés. Az iskolában ezen kívül más nem történt, az osztályfőnök nagyon rendes, egy 30 év körüli férfi. 3 osztályfőnöki óránk volt ma,végig piszkáltak a többiek. Minden mozdulatomért kinevettek,csak az az egy fiú nem. Megtudtam az órarendem, elég kemény. Hazaérve a szüleim minden kérdést feltettek.. Amelyek legtöbbje értelmetlen volt.. 
"Mennyit ittál ma picikém?"
"Ugye a lépcsőn nem botlottál meg?"
"Sokan dicsértek?"
"Jaj, kicsim, nagyon sápadtnak látszol, ugye nem vagy rosszul?"
Miután túlestem a körülbelül 20 ugyanilyenfajta kérdésen, felmentem a szobámba,és az új mixemen dolgoztam.. Ez a hobbim:) Imádok zenéket csinálni, csak sajnos senkit nem érdekelnek:(. Hátha majd valakit megfog, és DJ lehetek.. ez az álmom. De senki se tudja.. Szüleim mérnököt akarnak belőlem faragni,ha elmondanám nekik,nagyot csalódnának bennem,barátom meg, nincs, akinek elmondhatnám. Így hát marad ez az én saját titkom. Vagyis.. miket beszélek..most már ti is tudjátok.

 Na, jönnek fel anyáék..9 óra van. Aludnom kell. (igen, ilyen hamar, ne tegyetek megjegyzéseket,légyszi)

Hali!