-

November 10.

Kedd

Hazamentem,anyáékkal a lehető legkedvesebben viselkedtem,gyorsan elaludtam,és ahogy felkelt a nap,már ott voltam a többieknél.

- Szóval ,ki lesz a következő?- Kérdeztem.

- Én. Lépett ki mindenki elé egy nagyon fiatal nő. –A nevem Kátya.Szóval az én történetem úgy kezdődött, hogy a családom nagyon szegény volt. Rossz körülmények között éltünk.. Alig volt pénzünk ruhára,volt hogy egy hétig ugyanabba jártam. Mikor betöltöttem a 18 évet, odajött hozzám egy férfi,hogy nem lenne-e kedvem vele dolgozni. Így történt az,hogy a pornószakmába vágtam.. Senki sem tudott róla,addig a napig,amíg az egyik tanár bent nem tartott óra után a terembe.Elkezdte mondani,hogy látott egy kis filmbe,és hogyha nem akarok magamnak rosszat,akkor lefekszem vele.. Nem egyeztem bele,ki akartam rohanni. De megfogott.. És elkezdte letépni rólam a ruhát.. Nem tudtam ellenkezni.. Szóval.. Értitek.. Hónapokig rettegtem,és nem mondtam senkinek semmit. Bizonyítékom sem volt rá.. Nem mertem beszélni róla,szégyelltem magam.. Akkor megtudták volna ,hogy hogyan szerzek pénzt,és így a tanulmányaimnak vége. Szóval csak szenvedtem. Hagytam,hogy újra,és újra megcsinálja velem,mert nem tudtam mást tenni. Egyik reggel nagyon hányingerem volt,majd utána minden reggel rosszul voltam. Anya azt ajánlotta,hogy csináljak egy terhességi tesztet,mert ez nem normális. Kiderült,hogy terhes vagyok. Mivel a munkámba kötelező a védekezés,így nem lehetett mástól,csak a tanártól.. Nem tudtam megszülni a gyereket.. A hasamban meghalt. Szégyenemben,és félelmemben elmentem otthonról,és itt vagyok. Azóta is rettegek,nehogy megtaláljon az a férfi..Nem tudok már normális életet élni..Soha..- Mesélte remegve,és mikor leült mindenki megtapsolta. Nagyon nem lehetett neki könnyű. El sem tudtam volna képzelni, hogy léteznek ilyen rossz sorsú emberek. Ehhez képest az én életem…

- Hello,én Karcsi vagyok. –Lépett előre egy kb. 16 éves srác.. Mindig tőle vettem az anyagot..

- Szóval,az én történetem nem ennyire durva, mint a tietek. Volt egy lány,akibe fülig szerelmes voltam,de a szüleim eltiltottak tőle. Nem lehettem vele,és ez annyira fájt,hogy elkezdtem drogozni. Szüleim megtudták,és elvittek elvonóra.. De elszöktem.. Azóta itt vagyok.. Rendesen elrontottam az életemet.

Volt egy tervem,de még meg akartam hallgatni a maradék két embert.

-Sziasztok.. Léptek ki egyszerre. Mi testvérek vagyunk,és a szüleink 8 éves korunkban-autóbalesetben meghaltak. Bekerültünk egy nevelőotthonba,de az volt életünk legsötétebb időszaka. A nevelők naponta fenyegettek,és vertek minket. Azt mondták,soha nem lesz olyan,aki minket befogad..Igazuk is volt.. 10 évet voltunk ott..10 évig mindennap szenvedtünk.. Olyan lassan telt az idő. Mikor végre kijöttünk,akkora volt a teher,hogy egyikünk se ment el dolgozni,hanem függők lettünk. Először nem itt voltunk,hanem egy másik helyen,de nem fogadtak be minket,és vertek.. A tesómat egyszer majdnem halálra ütötték.. Szóval igen,eléggé sok szenvedés ért minket az életben.. –Őket is mindenki megtapsolta.. Tudtam,hogy már csak én vagyok hátra.

-Akkor úgy érzem,csak én maradtam. A nevem Szofi. 15 éves vagyok. Szeptember elsején elkezdtem az iskolát,ahol az osztályba csak én voltam lány. Összeismerkedtem egy fiúval,aki rászoktatott a drogokra,és szüleimmel is kezdtem egyre flegmábban viselkedni. Volt egy legjobb barátom,aki szerelmet vallott nekem,és tudtam,hogy ő az igazi. Értitek? Éreztem.. De a volt barátom elmondta ennek a barátomnak,hogy drogozok. Volt egy kézimeccsem,és annyira kétségbe voltam esve,hogy csókolóztam a volt barátommal,de nem tudom miért. Annyi rosszat tett ellenem. És az akkori barátom meglátott. Soha többet nem akar velem beszélni …Már annyi igazolatlan órám van… Azt sem tudom,hogy érdemes-e élnem.. Röviden ennyi. De most ahogy hallom a ti történeteket,már nem is érzem olyan szerencsétlennek magam..Vagyis nem úgy értettem.. Van egy ötletem srácok.. Mi lenne,ha közös erővel leszoknánk a drogról,és tisztáznánk az életünket?

-Tessék? Hogy tisztázhatnánk? Nem hallottad,hogy miken mentünk keresztül? Az életünk már el van rontva.. Azt hiszed,hogy te csak úgy idejössz,és mindent megoldasz? Van olyan köztünk, aki 10 éve drogozik.. Mit gondolsz, hogy tudna saját erőből leszokni?- Mondta nekem Carla. Láttam az arcokon,hogy senkinek nem tetszik az ötlet..

-Igaza van Szofinak! – Állt fel Karcsi. Elvette mindenkitől az adagját és megsemmisítette,a tartalékokat mindent. A többiek majdnem agyon verték,de végül sikerült mindent elpusztítani. –Figyeljetek, menjünk emberről emberre.

- János, megértelek,hogy borzalmas dolgokon mentél keresztül. De a drog nem megoldás! Elmegyünk szépen,és beiratkozol  az egyetemre. Szofi 0-24-ig ott lesz melletted,és nem hagyja,hogy droghoz nyúlj. Egy hónapig ott lesz,majd ha látja,hogy teljesen rendben van veled minden,visszamegy az iskolájába,és évet ismétel. Szofi benne vagy?

folyt.

-Akkor most az én történetem következik. Karolina vagyok,de Carla a becenevem. Általános iskolában,és gimnáziumban is én voltam a legnépszerűbb lány. Szó szerint mindenki a lábam előtt hevert. Általános iskola 7.ben megismerkedtem egy fiúval,aki teljesen megfelelt minden elvárásomnak. Okos volt,és elég jóképű is. Mivel eléggé sok tantárgyból bukásra áltam,megkértem,hogy korrepetáljon engem. Rengeteget segített,és végül megcsókoltam,majd összejöttünk. Ez volt 8.osztály elején. Rengeteget voltunk együtt,bár sokszor veszekedtünk,mégis mienk volt a legtökéletesebb kapcsolat a világon. Sose felejtette el a szülinapomat,névnapomat,valentinnapot,karácsonyt,a divatbemutatóim időpontját,majd 15 éves koromban az ultrahangos kezeléseimet napra pontosan tudta.. Mert igen,terhes lettem. Nagyon kétségbe voltam esve,de ő 100%-osan mellettem állt. El akartam vetetni,de túlságosan féltem,így végül megszültem. 16 évesen megszületett az első kislányom, akinek az Anna nevet adtuk. 2 éves koráig dadus nevelte,amíg mi iskolában voltunk.  3 éves korában már úgy éreztem,hogy jobban szereti a dadust,mint a saját szüleit,így úgy döntöttem,hogy majd én felnevelem,a páromnak úgy is nagyon jó munkája lesz.. Igen ám,csak egyik nap muszáj volt elmennem egy fontos papírért,így fél órára egyedül hagytam a kicsit. Hiba volt.

A dadus végig erre a pillanatra várt.. Mikor visszaértem,nem volt ott a kislányom.. Értitek? Nem volt ott.. Elrabolták! Egyből hívtam a rendőrséget,és elkezdték keresni. 1 évig minden nap vártam,hátha megtalálják,vagy legalább felhívnak,hogy van-e nyom.. Na igen.. Egy augusztusi napon csörgött a telefon..

-Haló?- Szóltam bele.

- Jó napot hölgyem,a rendőrségtől hívjuk.. Sajnálatos hírt kell közölnünk. Megtaláltuk a dadust,és a kislányát. Egy autóbalesetet szenvedtek,a nő egyből meghalt,a 3éves kislány kórházban van.

Persze,hogy egyből rohantam be hozzá. Az orvosok nem tudtak semmi konkrétat mondani. 6 órán át műtötték,de nem tudták megmenteni az életét. Meghalt a kislányom.. Miattam halt meg..Azóta is,nem tudok szembenézni magammal. Ám ez nem minden. Itt még nem kezdtem el rászokni a drogra. A párommal 2 éven át tartott kihevernünk. Utána újra teherbe estem,és kisfiam született. 18 éves koráig neveltük,semmi baj nem volt vele,az iskolában jól teljesített,tökéletes gyerek volt. Aztán kiderült,hogy a férjem rákos. Nem mondta el nekünk.. Akkor már,mikor megtudtuk,napjai voltak hátra. A kórházban,a fiammal együtt sírtunk. Elkezdett szerencsejátékozni.. Abbahagyta az iskolát..

Rászokott a dohányzásra.. Próbáltam neki segíteni,de nem ment. Nem maradt pénzünk. Annyira összevesztem vele,hogy azt mondta,soha többet ne keressem.. Ez volt 8 éve.. Akkor kezdtem el ezt az egészet, és lettem függő. Fogalmam sincs, mi van vele..Hiányzik..De mit szólna,hogyha odamennék hozzá? Látszik rajtam,hogy függő vagyok.. Nem fogadna el engem.. Még nagyobbat csalódna.

Mondani akartam neki valamit,valami nyugtatót,de nem volt időm,odaállt elém a következő férfi. Elég fiatal volt..

- Az én nevem Feri. 28 éves vagyok. Teljesen átérzem a helyzeteteket,bár én már gimnáziumban sem voltam jó gyerek. Minden csínytevésben benne voltam,volt egy „csapatom” amibe hárman voltunk. Először még „csak” elszöktem otthonról hogy velük legyek. Nem csináltunk eleinte nagy balhékat.. Ott kezdett el a helyzet durvulni,mikor jött egy idős néni,és a többiek erőszakkal elvették a pénzét,már majdnem megverték.. Nagyon sajnáltam,de ha ezt elmondtam volna nekik,valószínűleg beszarinak hívnának,sőt az is lehet,hogy kitagadtak volna. Hazamentem,de  nem beszéltem a szüleimmel. Bezártam az ajtót,és üvöltettem a zenét. Nagyon aggódtak miattam.. A fiúk rászoktattak a drogra.. Akkor már befejeztem a gimnáziumot,de érettségit nem tudtam letenni. 20 éves voltam. Sajnos,nagyon tetszett. Egyik nap kitalálták,hogy raboljunk ki egy boltot. Nem mentem bele.. Mondtam,hogy akkor én kilépek. Megfenyegettek..Azt mondták,megölnek,ha nem megyek bele.. Egyikőjük elővett egy kést.. Végül nem tudtam mást csinálni,beleegyeztem. Vettünk maszkokat,és másnap már sor került az „akcióra”. Leütötték a boltost,és kivették a pénzt a kasszából.. Én csak álltam,és néztem.. Nem is tudtam,hogy mit csináljak.. Felhívtam a rendőrséget,elmondtam a fiúk nevét,mert ők kirohantak a boltból. Elkapták őket,szerintem az óta is börtönben vannak. Én meg azó ta is egy kegyetlen árulónak érzem magamat. A boltosnak, akit leütöttek,szívrohama lett,és nem tudták megmenteni. Semmi sem segített.. A szüleim nem fogadtak vissza.. Azóta itt vagyok.. Köszönöm,hogy meghallgattatok.

Ránéztem az órámra,és láttam,hogy este 9-et mutat. Haza kellett mennem,de olyan jó volt hallgatni a történeteiket. Vagyis nem is az,hogy jó.. Hanem úgy éreztem,végre barátokra találtam. Tudom,hogy együtt kifogunk találni valamit. Még 4-en voltak,akik nem mondták el,hogyan is kerültek ide. Megmondtam nekik,hogy holnap reggel jövök,és mindent megbeszélünk.. 

Új barátok?!

November 9.

Hétfő


Sziasztok.. 
Gyötör a bűntudat,mert elfelejtettem nektek valamit mondani.. (vagyis írni.. ) 
Jó,tudom hülyeség,mert valószínűleg senki nem fogja olvasni a naplómat,de akkor is.. Szégyenlem. 
Régi ügy,de úgy látom,újra visszajött,és muszáj leírnom. 
Szóval.. 

Mikor Petivel jártam,egyszer szólt,hogy mi lenne ha kipróbálnánk a drogot.. Jó.. Nem pont így volt. 
Leakartam egyszer nektek írni,de nem mertem.. Most bemásolom azt. 
"Azt mondta,hogy hozott nekem egy kis meglepetést. Elővett egy kis zacskót,amibe fehér por volt. Megkérdeztem mi ez,de nem válaszolt,csak annyit mondott,hogy szippantsam be. Akkor jöttem rá,hogy drogot akar nekem adni.

-Peti, én  nem szeretnék drogozni.. Mi van ha a végén rászokok?

-Tudtam b***,hogy nem bízol bennem. Semmibe nem mész bele. Még mindig ugyanúgy anyuci kislánya maradtál.. Fond be újra a hajad,biztos jobb lesz..

- De igenis bele megyek! Add ide..

Majd beleszippantottam,és hirtelen valami nagyon jó érzés járta át a testem. Nem tudom mihez hasonlítani,de hirtelen csak úgy öntöttem magamból a szavakat. Megígértem Petinek,hogy én híres kosárlabdázó leszek,azt hogy miért,azt nem tudom,és közbe ugráltam meg üvöltöztem,egyszerűen nagyon-nagyon feloldódtam. Ez tartott 10 percig körülbelül, és én még akartam. Azt mondta, hogy most már csak akkor ad,ha veszek tőle.. A saját barátom.. Mondtam neki, hogy akkor hagyjuk az egészet,és bejöttem a házba..'

Azután nem bírtam leállni. Elmentem egy helyre,ahol naponta vettem egy fiútól anyagot. Minden egyes nap.. Majd bejött Ádám az életembe.. És hirtelen leálltam,mert nagyon boldog voltam. Még csak nem is gondoltam rá..Nem mondtam el neki,hogy volt hogy használtam,és a meccs előtt tudta meg.. Petitől..  De most,hogy szakított velem.. tegnap,mikor beszéltem a nénivel,újra megpróbálkoztam,hátha megbocsájt. Igen,elmentem hozzá.

3 perc után végre unottan kinyitotta az ajtót. 

-Szofi,mit akarsz?

-Figyelj Ádám elszeretnék neked őszintén mondani mindent.. Megértem,hogyha nem akarsz velem ezek után se szóba állni,csak kérlek hallgass végig. Szóval.. Igen,mikor Petivel jártam,kipróbáltatta velem a drogot,és annyira jó volt,hogy rászoktam. De amióta veled járok,azóta sose vettem elő..Annyira  elakartam mondani,de féltem..Féltem,hogy csalódni fogsz bennem..Azért csókoloztam Petivel,mert nagyon kétségbe voltam esve..Azt mondtad,hogy nincs kedved eljönni a meccsemre,pedig tudod,hogy mennyire fontos volt nekem..És…Ő ott volt.. De megbántam,mert téged szeretlek! Hogyha veled vagyok,úgy érzem, a régi vagyok..Megváltoztatsz..Szeretlek..

-Szofi,én ezt értem,és te is tudod,hogy szeretlek. De nem tudom, mi van veled.. Anyukád egyszer felhívott engem sírva,mikor még Petivel voltál,hogy nem tudja mit kezdjen veled,nem szólsz hozzájuk és félt. Elkezdtél drogozni.. Komolyan,milyen ember vagy? Sajnálom, hogy ezt kell mondanom,de bármennyire is szeretlek,a viselkedésedtől hánynom kell.. Nem akarok veled többet beszélni,és kérlek, ne keress. Szia,és sok szerencsét a továbbiakban.

A szavai hallatán teljesen összeomlottam. Még 1 óráig ott ültem a háza előtt,és sírtam. Talán azzal a reménnyel,hogy hátha kijön,és megbocsájt nekem mégis? Őszintén,mit érek? Nincsenek barátaim..Rengeteg az igazolatlan órám..A családomat állandóan megbántom..Mégis milyen ember lettem? Mikor elkezdtem a naplómat,szétszórt kis aranyos lány voltam. Most meg magamra nézek,és nem látok mást, mint egy romlott idiótát. Sajnos annyira rosszul érintett Ádám elutasítása,hogy elmentem,és vettem anyagot. Rájöttem,hogy az ottaniak meg fognak érteni,talán be is fogadnak..

-Éppen egy nagyon durva szakításon vagyok túl..Nem ülhetnék én is ide mellétek?

-De,nyugodtan,új embereknek mindig örülünk,csak ha bemersz köpni a zsaruknak,az életednek vége..

-Eszembe sem jutott,nyugodj meg.. Ugyanazért vagyok itt mint ti..

-Kicsi lány,nem hiszem,hogy a mi életünk egy kicsit is hasonlítana..

Akkor ti miért jutottatok ide?

Elém lépett egy körülbelül 30 éves,szakállas férfi.

-Az én nevem János,de mindenki Joe-nak hív. 10 éve vagyok függő. Az egész ott kezdődött,hogy én alapjában egy nagyon boldog életet éltem. Gimnáziumban én voltam a legjobb tanuló. Jártam versenyekre,minden tanár szeretett. Nem mellesleg,egész jól néztem ki,így sok lány „rajongott értem”. 4.osztályban megtaláltam végre az igazit. Csodálatos volt. Egy versenyen találkoztunk,éppen menni akartam be a terembe,mikor ő jött kávéval,és véletlenül egymásnak ütköztünk,így leöntött. Először ideges voltam,de aztán belenéztem a mélykék szemeibe,és egyből lenyugodtam. Sokszoros bocsánatkérés után,végre abbahagyta. Megkérdezte,hogy elvigye-e az ingemet a tisztítóba,de én annyit mondtam,hogy nekem nem kell más,csak a száma. Megadta,és másnap találkoztunk is. Remek volt. 7-re mentem érte,és egy elegáns étterembe vittem. Sokat beszélgettünk,majd mikor hazakísértem,elköszönésképpen megcsókolt. Behívott a házába,és én igent mondtam. Megtörtént,aminek történnie kellett. Másnap,mikor felébredtem,nem volt mellettem. A tárcámat sem találtam,gondolom ellopta. Az összes megtakarított pénzem benne volt,személyim,bankkártyám,lakcímkártyám minden. Utána észrevettem,hogy a kulcsomat is elvette. Egyből hazarohantam,mert elképzelni sem tudtam,mit művelhetett. Beléptem a házba,minden fel volt dúlva,apám  a földön feküdt,anyám mellette.. Mindketten halottan. Felhívtam a rendőrséget,kijöttek,és pár órára rá  megtalálták a lányt.. Mint kiderült,már több emberrel megcsinálta ugyanezt.. Elvesztettem miatta a szüleimet.. Mivel 18 éves voltam,már gondoskodnom kellett saját magamról,de annyira gyenge voltam,hogy a drogokhoz nyúltam.. Azóta itt élek,függőként,és én vagyok a legrégebbi „tag”. Kezdhettem volna valamit az életemmel,de nem tettem..  Nem voltam rá képes,most meg már minek?Van érettségim,de most beiratozni az egyetemre? Pedig életem nagy álma volt,hogy egyszer híres orvos legyek.. De e helyett itt ülök,28 évesen,és ecsetelem az életem. Mindez a miatt a lány miatt van,akit az igazinak hittem.. Azóta sem tudom feldolgozni. Ti értitek? Olyan aranyosnak tűnt.. Gondolom régóta kiszemelt engem.. Az az egyetlen vigasz,hogy életfogytiglan börtönbüntetést kapott,bár szerintem halált érdemelnének az ilyen emberek. És ha most azon gondolkoztok,hogy a testvéremmel mi van,sajnos azt kell mondanom hogy nincs. Egyszóval az életem egy nagy szívás. Nem tudok rá szebb szót használni.

Láttam,hogy befejezte,egyszerűen sokkba kerültem a története miatt,mikor is elém lépett egy idősebb nő,körülbelül 50 éves lehetett....

Ráébredés

November 8. 

A ráébredés 

vasárnap 

Hivatalosan is kiengedtek a kórházból. Enyhe agyrázkódásom volt,mondtam az orvosnak,hogy 1-2 napra nem emlékszem,azt mondta előfognak jönni az emlékeim pár napon belül. Őszintén reménykedek benne,mert valamiért nagyon nem tetszik nekem amit Peti mondott.. Ádám csókolózott volna Annával? Annyira nem nézem ki belőle.. Meg az,hogy utána még ő mondta,hogy soha többet ne beszéljünk. Nem érdekel,elmegyek Ádámhoz. Muszáj elmennem hozzá,mert jó..Őszintén bevallom nem tudok már hinni Petinek. Az egész vele járás dolgot.. Talán kényszerből mondtam volna? Az elmúlt 2 napban amíg benn voltam a kórházba,egész nap itt volt,de komolyan, még mellékhelyiségre is alig ment el,inkább visszatartotta. Igazából az volt a rossz,hogy nem is volt témánk. Csak ült,és nézett. 5 óra után már nagyon zavaró volt. Ideértem Ádám házához.. kb. 5 perc után végre kinyitotta az ajtót.
-Szia! Bocsánat a zavarásért..De agyrázkódásom volt,és nem emlékszem semmire az eset előtti egy-két napból. Kérlek,elmondanád mi történt? Tényleg megcsaltál Annával?
-Te mégis miről beszélsz? Megakartalak lepni,és a szemem előtt csókolóztál Petivel.. Még rajtam kéred számon Annát? Nem is ismerem azt a lányt.. Bárhonnan is hallottál ilyet,te komolyan kinézed ezt belőlem? Én hülye,még a kórházba is bementem miattad,de Peti azt mondta,hogy nem akarsz látni.. Azt hittem nem csalódhatok benned nagyobbat..

ÉS AKKOR ABBAN A PILLANATBAN..ESZEMBE JUTOTT MINDEN..Ahogy Ádám azt mondta,hogy meccse lesz,és én annyira megharagudtam rá,hogy Petinek öntöttem ki a szívem,és az edzés..Annával jóba lettem. A sok információ fejbe vágott. Annyira elgondolkoztam,hogy amikor már megakartam szólalni,egy zárt ajtóval találtam szembe magam.. Mondjuk megértem.. Hogy lehettem ilyen? A következő állomásom egyértelműen Peti háza. Idegességemben bőgtem. Tudtam,hogy valami hibát követtem el. Mikor még nem emlékeztem semmire,már akkor is furdalt a lelkiismeret,csak nem jutott eszembe mi miatt. Egyből kinyitotta.
-Komolyan..hogy tehetted ezt velem? Akik jöttek hozzám,senkit nem engedtél be a kórházba? Hazudtál nekem,azért,hogy szánalmamban összejöjjek veled? Hogy is süllyedhetnél ennél mélyebbre? Az összes barátom megutált,mert azt mondtad nekik,hogy nem akarom látni őket! Tönkre teszed az életemet..Utállak!
Nem vártam meg mit mondd,mert elfutottam. Végig ordibáltam vele. Most sírva sétálok hazafele,mert úgy érzem semmi értelme nincs az életemnek. Ádám,Anna,a kézisek.. Gondolom mindenkit elküldött.. Hogy lehet valaki ilyen? Nem értem..Nem bírom felfogni.. Hogy fogom mindezt kijavítani?
Az a baj,hogy sok a kérdés,de nem tudok rájuk válaszolni..
Elkezdett esni az eső,így eldöntöttem,hogy busszal megyek haza. Miközben a megállóban várakoztam,odajött egy idős néni..
-Mi a baj csillagom? Tudod,az unokáim olyan idősek mint te,és ismerem a magadfajtákat. Egy buta fiú összetörte a szíved?
És ott akkor,annyira szomorú,és kétségbe esett voltam,hogy mindent elmondtam neki.
-Igazából,elrontottam. Ott kezdődött az egész,hogy mikor gimnáziumba mentem,volt egy aranyosnak tűnő fiú,akivel elkezdtünk úgymond járni. Teltek-múltak a napok,és kiderült,hogy közbe másik lánnyal csókolózott. Így hát különváltak útjaink. Aztán bejött az akkori legjobb barátom,bevallotta hogy szerelmes belém,és én is éreztem iránta valamit,így hát összejöttünk.Tökéletes volt. Míg nem,egyik nap felkért a testnevelés tanárnő,hogy játsszak egy kézilabda meccsen,ami egy nagyon fontos esemény volt. Bejelentette a barátom,hogy neki is meccse lesz,és nem tud eljönni,pedig már rengetegszer megígérte előtte,hogy eljön. Sírva álltam a buszmegállóba..És odajött a volt barátom,aki már annyi rosszat követett el ellenem,de akkor ott úgy éreztem,nincs más mellettem. Meghallgatott és megnyugtatott. A meccs előtt megcsókolt,a barátom szeme előtt,mivel kiderült,hogy csak megakart lepni.. A meccsen meglökött egy lány,és agyrázkódást kaptam,nem emlékeztem az eset előtti egy-két napra,így hát mikor az első barátom bejött a kórházba,és úgy állította be az esetet,hogy a barátom megcsalt egy másik lánnyal,és hogy jöjjek össze vele,belementem. Nem tudtam neki hinni,így elmentem Ádámhoz ( a második barátom) ,és elmesélte,hogy még a kórházba is bejött,de Peti (az első barátom) ,azt mondta neki hogy nem akarom látni. Gondolom többen is bejöttek hozzám,és mindenkinek ezt mondta. Szóval elvesztettem az igaz szerelmemet,és a barátnőim.. Mindent az én hibámból.. Nem tudom mit csináljak..
A néni megölelt,és mivel már a következő megállónál szállt le,csak ennyit mondott.
- Azt mondják, hogy a legnagyobb hiba bármit feladni, hogy a legnagyobb erő a kitartó próbálkozáshoz kell. Ne add fel a reményt, hogy minden jobbra fordul. Sose feledd, mennyi mindent megoldottál már. Igyekezz helyesen ítélni, harcolj lankadatlanul. Mert ha lemegy a nap, nem marad egyéb, mint a meggyőződés, hogy te mindent megtettél. És amikor a nap holnap újra felkel, folytatni fogod. Fogadd meg a tanácsomat,és ne add fel! És leszállt.. 

Mi történt velem?

Sziasztok!

Mikor felkeltem,egy kórházban voltam.Anyáék az előbb bejöttek,de mondták,hogy még nem akarnak összezavarni a történtekkel,majd ha hazaengednek elmondanak mindent.Nagyon kíváncsi vagyok,mert fogalmam sincs mi történt tegnap,vagy tegnap előtt,semmire sem emlékszem. Azt sem tudom hanyadika van. Annyit tudok,hogy volt egy naplóm..Már egy fél órája keresem,de nem találom sehol,szóval biztos elvette valaki...Most egy újat kezdtem el.. Bár kinek kellene egy napló? És pont az én naplóm? A barátomat Ádámnak hívják,és nagyon szeretem. Az utolsó dolog amire emlékszem az az,hogy Boti elmondta,hogy nyáron elmegyünk Párizsba. Másra nem. Semmire. Gondolom tegnap volt.. De olyan hiányosságot érzek..Mintha valami lett volna..Várom hogy a barátom bejöjjön hozzám. Na most talán..Valaki kopog.. Oh ne! Peti az.. De miért jött ide? Utálom őt!

-Szia Szofi,nagyon örülök hogy jobban vagy,beszéltem anyukáddal és ő mondta. Figyelj.. nagyon sajnálom ami a meccsed előtt történt,meg kéne beszélnünk,hogy mi van most köztünk..-Mondta,elég savanyú tekintettel. Milyen meccs?

-Milyen meccs? Miről beszélsz?

-Nem emlékszel rá? Akkor..Mire emlékszel?

-Arra emlékszem,hogy téged utállak,és Ádám a barátom. Szóval mehetsz is innen most azonnal!

Nagyon meglepett képet vágott..

-Miért nézel így? Mondtam,hogy menj el!

-Édesem..Te nem emlékszel a tegnapi napra..Ádám megcsalt téged! Velem beszélted meg,majd megcsókoltál.. Egy kézilabda meccs volt,amin te is játszottál. Az egyik ellenfél játékos nagyon meglökött,és elájultál. Biztosan kiestek dolgok.. Ezt akartam megbeszélni..

Tessék? Nem hiszem el! Ádám megcsalt? Megcsókoltam Petit?? Mi történik?

-Figyelj..Beszélni szeretnék Ádámmal..- Mondtam neki kétségbeesetten.

-Nem lehet! Meglátott minket,amikor épp bocsánatot akart kérni,és azt mondta hogy soha többet látni sem akar. Tudom,hogy ez nagyon igazságtalan,de valljuk be,nem egy jó ember. Sajnálom -Mondta,majd megfogta a kezem. Hirtelen eszembe jutott,ahogy megismertem Petit,az,hogy miattam szólalt meg újra,és úgy gondoltam miért is ne? Megérdemel egy esélyt,ha már Ádám is kijátszott engem..Aztán eszembe jutott valami..

-Várj! Annával mi van? 

-Annával? Anna azt mondta neked hogy...hogy..Annával csalt meg Ádám!

-TESSÉK? 

-Sajnálom..Tényleg Szofi..Nem ezt érdemled. 

Ezt nem hiszem el! Elkezdtem sírni,de az ájulás szélén álltam. Én úgy keltem fel,hogy Anna a legnagyobb ellenségem,és Ádám életem szerelme..Erre kiderül,hogy életem szerelme megcsalt a legnagyobb ellenségemmel?Mi történt velem?

-Figyelj..Lehet most nem hiszel nekem,de szerintem az lenne a legjobb ha elfelejtenéd Annát és Ádámot. Ők jól meglesznek magukban. Csak rám figyelj oké? Én mindig itt leszek melletted.. Szeretlek. Lennél a barátnőm? 

Nem tudtam mit csinálni. Konkrétan az életemben most csak Peti van nekem.. Remek!

-Igen..Leszek a barátnőd.

Kopogtak..Jönnek a szüleim.

Hiba..Hiba..

Egész jól ment az edzés. Mikor felmentem a pályára,hirtelen minden eszembe jutott..Hogy hogy kell dobni,hányat szabad lépni,cselek,szabályok,minden! A végén meg is dicsért az edző,és mondta,hogy benne leszek a kezdő csapatba az esti mérkőzésen. Nagyon-nagyon izgulok,mivel ez az utolsó "versenyszám",és ha ezt megnyerjük,akkor 11-10-re nyer az iskolánk is..

-Figyelj,Szofi, tényleg nagyon sajnáljuk,hogy olyan dolgokat mondtunk rád.. -Mondták a többiek,mikor beértem az öltözőbe. Nem akartam,hogy tovább mondják,így félbeszakítottam.

-Kérlek titeket ne folytassátok! Egyikőtökre sem haragszom,csak a barátnőtöknek hittetek. Semmi baj! Anna! Nem kezdhetnénk tiszta lapokkal,és lehetnénk barátok? Persze,hogyha nem akarod akkor...-Nem folytattam,mert megölelt.

-Bocsánat,hogy olyan bunkón viselkedtem veled!-Mondta, az első és a második ölelés között.

Szóval,lett egy barátnőm. A többieket még nem ismerem annyira,de remélem mindannyiukkal jól kijövök majd.Mikor kiértem az öltözőből,ott várt engem Ádám.

-Hát te? -Kérdeztem meglepetten,majd a nyakába ugrottam. Nagyon-nagyon örültem neki.

-Figyelj Szofi,beszélnünk kéne.. 

A gyomrom összerándult,és nagyon megijedtem. Miről akarhat beszélni? 

-Mi..m..Mi..ről? 

-Gyere velem,kérlek.

Elindultunk,kiértünk az udvarra,és leültetett a padra,de ő állva maradt.

-Szóval arról lenne szó,hogy most voltam edzésen..

-Ennyi? Ezt tudtam! Már azt hittem valami nagyobb dolog te kis butus.

-Kérlek Szofi,hadd fejezzem be! Voltam edzésen,és az edzőm mondta,hogy ma este fontos meccsem lesz,amit nem hagyhatok ki. Ha ellenkezek vele akkor kirúg a csapatból. Sajnálom,de nem tudok emiatt elmenni a mai meccsedre..Tényleg..Ne haragudj..

-De...de...Te is tudod milyen fontos ez nekem! Ott kell lenned! -Mondtam a könnyeimmel küszködve. 

-Sajnálom,de ahogy vége a meccsnek rohanok oda,talán a végére oda tudok érni..

-Nem hiszem el,hogy nem tudsz kihagyni egy meccset se! Mindegy..Majd akkor talán találkozunk..Szia. 

*Ádám*

-Teljesen bevette!- Gondoltam magamban. -Hogy megfog lepődni,amikor ott leszek egy virággal a kezemben  a meccsén.. 

--------------------------------

Sírva álltam a buszmegállóba..

-Szofi! Kérlek hallgass végig! Mi..Mi a baj? -Jött oda Peti.

-Semmi közöd hozzá!

-Kérlek..Tudom,hogy nagyon szemétség volt amit csináltam! Kiléptem a csapatból,elegem lett,hogy mindig piszkálnak. Megértem,ha nem hiszed el,de az egészet ők találták ki. Azt,hogy hazudjak neked,és Annának is,és miközben én szenvedtem,ők jót szórakoztak. De  rájöttem,hogy bármennyire is imádok kosarazni,nem éri meg..Így legalábbis biztos. És esküszöm,hogy igazat mondok! Olyan vagyok,mint akinek megismertél. Szóval kérlek mondd el mi bánt.. 

-Ádám..Megígérte hogy eljön a meccsemre,bármi közbejön azt lemondja,mindent megígért.. És most..Egy focimeccs miatt nem jön el..Pedig annyira fontos ez nekem! Ezt ő is tudja! Még a szüleim se tudnak eljönni..Senki! - Mondtam,mire megölelt. Az egész buszutat végigbeszéltük,és nagyon jól esett,hogy mellettem állt. Megígérte,hogy elkísér a meccsre,és hangosan fog szurkolni.

-3 órával a meccs előtt-

3 óra van még a meccsig! Próbálom a tv-t nézni,de nem bírok arra koncentrálni..Csak azon jár az eszem,hogy hogy fogom elrontani..

-2 órával a meccs előtt-

Na jó,lehet el se kéne mennem?

-1 órával a meccs előtt-

Nem megyek el! 

-30 perccel a meccs előtt-

Mégis eljöttem. Itt állok az öltözőben,már teljesen kész vagyok. Fel kell mennünk a pályára melegíteni..

Mikor mentem volna be a terembe valaki utánam kiáltott.   

-Szofi várj! Valamit elfelejtettél! - Megfordultam,és Peti futott felém,majd megcsókolt. Sajnos..Visszacsókoltam.. Annyit beszélgettünk ma..

-Szofi..Mit...? - Abbahagytam a csókot,és Ádám állt ott egy csokor virággal a kezében,öltönyben..Hirtelen megtudtam volna magam ölni..

-Ádám,várj! -Próbáltam odamenni hozzá,de ellökött magától. 

-Hagyj békén..Örökre! -Mondta,mire elsírtam magam.. Muszáj volt bemennem a terembe,mert nem fogok tudni bemelegedni..Ilyen rosszul még sose voltam..A barátom..Az ex barátom..Na jó! Nem szabad figyelnem semmi másra,csak a meccsre. Majd utána megölöm magam..Elkezdődött. Felmentem a pályára,már 5 perce tartott a meccs,éppen lőttem volna,mikor éreztem,hogy valaki erősen meglök..és beütöttem a fejem. 

...A kórházban ébredtem...

És nem emlékeztem SEMMIRE..

Edzés előtt

..Csak akkor belépett..Anna.. Mindenkit megölelt,és úgy látom rajtam kívül nincs olyan aki  ne szeretné. Nem szabad,hogy észrevegyen,mert akkor ezer százalék,hogy nekem annyi.Úristen erre néz! Igazából tudom,hogy edzésen kifog szúrni lehetetlen hogy ne,de akkor legalább az öltözőt hadd bírjam ki. Ez nem lehet..Észrevett..Ahogy gondoltam,már egyből elkezdte..
-Ohh,Szofi drágám,hát te hogy kerülsz ide? Na lányok,képzeljétek ez a csaj az akiről meséltem,hogy elakarja tőlem venni Petit. A múltkor majdnem megcsókolta!
Na igen,nem mondom ezután milyen jelzőkkel illettek meg engem a többiek.Ez annyira igazságtalan! Nem csináltam semmit,és erre ahol végre barátokat szerezhetnék,LÁNY barátokat,velük meg megutáltat Anna, a hazudós pasija miatt. Bekönnyeztem,mert nagyon rosszul esett,hogy az összes öltözőben lévő ember engem szidott. Nem bírtam tovább.
-Na jó Anna,figyelj rám. Értem,hogy mérges vagy ,mert a pasidnak én voltam az első barátnője. De higgy nekem,én nem akarok már semmit tőle! Utálom!ÉS tudod miért? Azért mert kettőnket egymás ellen fordít. Mert mindent elhitet veled! A múltkor nem én akartam megcsókolni,hanem ő engem! Nem akarlak titeket elszakítani egymástól,mert nekem már semmi közöm hozzá!Tudom,hogy nem hiszel nekem,de ez az igazság.
Ezzel be is fejeztem,válaszát nem vártam meg,mert még elkellet intéznem valamit. És igen,ez a valami Peti volt. Így nem mehet tovább. Felhívom,és megkeresem,elegem van belőle. Mindent el kell mondania Annának!
-Hol vagy? -Kérdeztem köszönés nélkül.
-Szofi te vagy az? Itt vagyok még a suliba,mert Anna edzését meg kell néznem. A lelátón ülök.
Kinyomtam,és rohantam a felé.
Amint meglátott,egyből pattant is fel,és elkezdett közeledni.
-Hozzám ne érj,te hazug! Hogy lehetsz ilyen? Miért hazudsz a saját barátnődnek? Nem szereted???? Akkor szakíts vele! Nem érdemled meg,tudod? Igaz,hogy már ő is okozott nekem fájdalmat,de senki nem tud annyit,mint te!Soha többé ne szólj hozzám!
-De Szofi,tudod hogy csak azért vagyok Annával,hogy féltékennyé tegyelek..Nekem te vagy a szerelmem!
Miközben mondta, a lányok bejöttek a terembe,Anna jött,bár könnyeivel küszködött,de megpofozta Petit,és utána én is,mert már nagyon régóta akartam.
-Te hazug,álnok,kétszínű,és még sorolhatnám! Hogy merted ezt tenni velem????? Legyél tisztába azzal,hogy itt mindennek vége kettőnk között. Utállak! - Mondta,és nagy meglepődésemre most nem nekem,hanem a most már ex barátjának.
-Lányok,elég ebből a drámázásból,azonnal gyertek le,és kezdődjön az edzés!-Kiabált ránk az edző.
Lementünk,és minden lány bocsánatot kért tőlem,még Anna is oda jött!
-Kérlek ne haragudj,én azt hittem jó ember.. -Mondta,és láttam rajta hogy egy hajszálon múlik,hogy el ne sírja magát.
-Figyelj,edzés után megbeszéljük,csak kérlek ne sírj!
 Elkezdődött..
hamarosan folytatom..